Befőzés margójára

Idén először befőztem. Tavaly volt 1-2 próbaköröm, amit sikeresnek minősítettem, így idén folyamatosan, mindenfélékkel töltöttem fel a spejzunkat, hogy legyen miből egy kis nyarat varázsolni majd a télben.

Ami készült:
- töményetelen mennyiségű paradicsom, mindenféle formában (ca. 40-45kg sajáttermésű paradicsomból, érésé sebességétől függően heti 5-10 kilónként feldolgozva)

• püré
• lé
• mártás
• fűszeres mártás
• egészen besűrített pizzaalap
• ketchup
• lecsó

- natúrbefőttek

• őszibarack (különbféle ízesítésekkel)
• szőlő

- tökfőzelékalap

Lekvárt idén még nem főztem. A fokozatosságot próbáltam megvalósítani, a lekvárokat és szörpöket jövőre vesszük fel a repertoárba.

Minden, amit eltettem, fűszergazdagon, só és cukorszegényen készült (konkrétan semennyi sót és semennyi cukrot sem használtam fel), tartósítószermentes, kizárólag hőkezeléssel és dunsztolással lett tartósítva.

A nyári mindennapos ebédfőzéseket kipihenve az iskola első hetében tüntelőtelegesen nem főztem ebédet hétközben, így felbontásra került egy  lecsó és egy tökfőzelékalap. Hibátlanok voltak.

Két legnagyobb tapasztalat:
- a szitán való passzírozás tönkreteszi a csuklót, így jövőre egy minőségi passzírozó lesz, amit elsőnek venni fogok
- bármilyen sűrű paradicsomot alapvetően turmixolás _előtt_ kell rövid lére visszafőzni, úgy nem puffog... míg turmixolva... (erről a mennyezet tudna mesélni :) ). 1-2 turmixolás után már az ember kb. érzi, hogy milyen turmixolás előtti állapotból, milyen turmixolás utáni állapot várható.